Egyházak

RÓMAI KATOLIKUSOK

A török kiűzése után elnéptelenedett földesúri birtokon csak szórványosan éltek katolikusok.
A római katolikus egyház fennálló plébániái a környező nagy pusztaságok lakóinak a lelki gondozását látták el. Kis-Harta, Bojár, Szülle és Tetétlen katolikusai a pataji plébániához tartoztak.

 A XVIII. században egyre nagyobb számban érkező telepesek között nagyon kevés római katolikus vallású fordult elő. Az 1726-os pataji anyakönyvi bejegyzés azonban utal vegyes házasságokra „Különösen Hartán vannak félpárok katolikusok”.
A keresztelési anyakönyvek azonban a század végéig évi 1-2 keresztelésről tanúsítanak. Míg az 1781-90 közötti 10 évben 100-ra nőtt a számuk, azt követően ismét erősen visszaesett. A hartai római katolikus vallásúakról 1923-ig továbbra is a dunapataji plébánia anyakönyveiben található bejegyzés. Szentmisét sem tartottak a községben.

 A XX. század elejére jelentősen nőtt a katolikus vallásúak száma, kérésükre Várady Lipót kalocsai érsek engedélyezte a szentmise tartását.
Kezdetben egy-egy hívő házának megszentelt szobáját használták, 1929-től az óvoda termét.
A vallás gyakorlásának és a misézésnek a lehetősége erősítette a katolikus hit terjedését, gyarapította a hívek számát és hamarosan a tanyákon élők közül is többen látogatói lettek az egyházi összejöveteleknek.
 Az állampusztai büntetésvégrehajtási intézetben1892-ben díszes és gazdagon felszerelt, a Szentháromság tiszteletére szentelt kápolnát építettek önálló plébániát hoztak létre hozzácsatolták Harta, Bojár, Érsekharta, Dunatetétlen és Miklapuszta filiáit.
A kápolna 1932-es felújítása során új oltárt építettek és a régi hartaiknak adományozták, akik azonban a hely hiánya miatt nem tudták azt felállítani.
A lélekszámban és anyagiakban is gyarapodó egyházközösség1937-ben vásárolt telket, a rajta lévő házat imaházzá alakították, s ez az épület szolgálta a hitéletet 1943-ig. pünkösd másnapján szentelték fel az új oldaltornyos templomot. 1945 augusztusától kapott önállóságot a hartai plébánia.
 

A templom márványtáblájának szövege:
„A hartai új templomot, amelyet életében gróf Zichy Gyula kalocsai és bácsi érsek őexellenciája dr. Möller Károly budapesti építész tervei szerint kívánt felépíteni, váratlan halála után ugyanazon buzgó főpap emlékére Majoros István állampusztai adminisztrátor serény közreműködésével dr. Mosonyi Dénes pécsi nagyprépost építette fel 1942.43.”


A második világháborút követő lakosságcsere által jelentősen megnőtt Hartán a katolikus hívek száma. A régi Észak-Magyarország területéről érkező katolikusok a magukkal hozott vallási szokásokat is tovább gyakorolták.
 A katolikus legények és férfiak ’Kalotegyleteket’, a lányok a Szűz Mária kultusz jegyében ’Máriás lányok’-nak nevezett vallási csoportot alkottak. A vallási szellemben tevékenykedő közösség tagjai a nagy katolikus ünnepek körmenetein saját zászló alatt vonultak.

 Karácsony szentestén a legények katolikus családokhoz jártak énekelni. Az udvari ablak alatt adták elő karácsonyi dalaikat, boldog ünnepet kívánva a családoknak, akik ezért megvendégelték őket. Utoljára a katolikus paphoz mentek, majd az éjféli misén vettek részt.
 

KÁPOLNÁK

A hartai Duna partján, a saját telkén épített egy igen kis méretű kápolnát 1934-ben a „hartai katolikusok kedves lelkiatyja”, dr. Krizs Árpád apátplébános.
Érsekharta neve is utal egykori birtokosára, a kalocsai érsekre.
Az érsekségi birtokot ötven, a Délvidékről, főleg a Bácskából származó német család vette bérbe 30 évre 1913-tól. Az ideiglenesen letelepedő római katolikus bérlők számára kezdetben az iskolában tartották a szentmiséket.
Az érsekség hamarosan megépítette a major kápolnáját –az egykori uradalmi magtárból-, mellé önálló plébániát rendelt. A század végétől azonban a tanyákon élők számának a csökkenése miatt a rendszeres misézés szünetel. Gellért napi búcsújára nagy számú hívő zarándokol.

A Reformátusok

Az első betelepülőknek mintegy negyed része volt református vallású. A kezdetektől 1728-ig, az evangélikus gyülekezettel együtt tartották istentiszteleteiket, lelkészük nem, de tanítójuk volt. A kereszteléseket a pataji református lelkész végezte.

A XVIII. Század végére annyira megerősödött a református közösség, hogy a felekezeti tagok gyermekeinek az oktatásra iskolatermet bérelt. 1790-ben már saját háza volt az egyháznak az ún. „hátsó utcában” (’Hinnrkass’) a régi Ráday utcában. Ott lakott a gyülekezet vezetője (praceptor) és tanterme hétköznapokon tanításnak, ünnepeken az istentisztelet tartásának adott helyet. Harang hiányában a harangozó 1892-ig csengettyűvel jelezte az istentisztelet kezdetét.

Az első békés évtized után a reformátusok is megpróbáltak saját lelkészt alkalmazni, azonban a hívők kis száma miatt, annak fenntartása nem sikerült, de ez időtől számíthatjuk különválásukat.  

ref 0

 A kis számú református család, ragaszkodva vallásához, hol a solti, hol a pataji református lelkész szolgálatát vette igénybe.
A nyelvi különbözőség miatt azonban a hartai evangélikus lelkész segítségére is szükségük volt.
A hívek száma gyors ütemben nőtt, 1836-ban önállóságot kapott az addig, a pataji egyház filiájához tartozó hartai református lelkészség, anyaegyház lett. Az 1842-es Almanach szerint a 630 főre szaporodott gyülekezetben már 48 gyermek tanult. V. Ferdinánd király uralkodása alatt szerzett templomépítési engedélyt a közösség. Ráday földesúr a mai Templom utcában lévő telkét adta hozzá.

Az 1862-es nagy tűzvészben a zsindelytetős református templom és a nádtetős parókia is leégett. Elpusztultak a református egyház anyakönyvei és irattára.
Az újjáépítés után, 1878-ban vásárolta a templom az orgonáját, amelyet 1940-ben a dunaszentbenedeki gyülekezet megvásárolt. Ebben az évben került sor a templombelső felújítására.

A református hívek nemzetiségi hovatartozásának megoszlását mutatja az alábbi incidens megoldása: „Draskovics Zsigmond a nép megkérdezése és beleegyezése nélkül szokásba hozott istentiszteleteket kezdeményezett.” Panaszolták a presbiterek 1908-ban a közösség tagjai úgy határoztak, hogy ezen túl minden délelőtti istentisztelet német nyelvű legyen, „magyar nyelvű minden két hónapban egyszer, vasárnap délután tartassék.”
1909-ben az iskolaszék kérése is az volt, hogy a Draskovics tiszteletes idejében bevezetett alsó négy osztályban folyó magyar nyelvű oktatás helyett németül tanítsák a vallástant. Az oktatási igény növekedésével arányosan, 1913-ban új két tantermes református iskolát építettek.
Az első világháború idején elvitték a két kis harangot, míg az evangélikusoktól a nagyot. Ezt követően közösen harangoztak. 
A II. világháború után nőtt a reformátusok száma, Garammentéről érkező betelepített református magyarok elmélyített vallási hitet hoztak magukkal.

 

A reformátusok kopjafái

A helyi asztalos mesterek jelentős népi iparművészeti alkotásai. Használatuk az 1940-es években szűnt meg. Egy fejfa 100-150 cm magas, 12-17 cm átmérőjű, általában kék színűre festett, egyszerű faragással készített oszlop. Előoldalának a sarokrésze szolgál a feliratozásra.
 

A tulipános fejű kopjafa tulipánja közepébe sima- (öregasszony számára), cifrázott korongot (öreg ember sírjára) és babszemű figurát (fiatalok esetén) illesztettek. A tulipán minta főleg fiataloknak a sírján, a törzsön is megismétlődik. A háztetős kopjafák fejrésze egyforma, csak a sarok elhelyezése utal az eltemetett korára (időseknél fenn, fiatalnál középen, gyereknél lenn található).

A Templom utca legrégebbi épülete az evangélikus templom. A protestáns vallású Ráday Pál földesúr evangélikus és református németekkel telepítette be hartai birtokát.

eva 0

Az első evangélikus templomot, a szerződés szerinti engedély értelmében hamarosan felépítette a gyülekezet. Az egyszerű, torony nélküli imaház vályogból készült. A kezdetektől 1728-ig, a reformátusok számára a közös istentisztelet helyszínéül szolgált. Harang hiányában csengettyűvel, illetve kolomppal jelezték a hívőknek az egyházi gyülekezés időpontját.
Bár 1733-34-ben a hívek adományából tatarozták az imaházat, annak falai 1758-ra megrepedeztek, faszerkezete elkorhadt.
 

A földesúrnak az új lakókkal kötött szerződése az együttélésre vonatkozó „ Regulákat Parantsolatokat” is tartalmazott. A földesúr a kor fenyítőeszközeivel küzdött a felekezeti viszálykodás ellen: „6. Aki vallási ügyekben szükségtelen viszályt kelt, fizessen az egyháznak 6 guldent vagy szenvedjen el 100 botütést.”. Szigorú erkölcsi normákat követelt meg: „4. Aki szent vasárnap a kocsmába megy és ott prédikáció előtt iszákoskodik, 1 forintra vagy 30 botütésre büntessék.”. Regulái tiltották a tolvajkodást, a paráznaságot, a verekedést, a rágalmazást, az átkozódást, a vasárnapi és ünnepi munkát. „5. Akit házasságtörésen érnek, vigyék fogságba,…”. Megparancsolta a vasárnapi prédikációk hallgatását, a lelkipásztorok megbecsülését és a vallási engedelmességet.


Az új épület költségeinek az előteremtésére a gyülekezet küldöttei az ország különböző evangélikus küldötteihez fordultak segítségért. Gróf Klobusiczky Ferenc kalocsai érsek építési engedélyével 1759-ben felépült az új, méreteiben a régivel megegyező -7,6*19 m2 alapterületű, 2,85 méter belmagasságú, majd 1 m vastag falú- imaház. A torony nélküli épület falai még mindig vályogból és fából készültek. Mellé egy új paplakot is emeltek.
1784-ig Kis-Hartára jártak istentiszteletre a többnyire hartai származású vadkerti német evangélikusok is, ugyanis templomukat 1766-ban az érsek utasítására a katolikusok lerombolták. eva 1  

Az 1781-ben kiadott „Türelmi rendelet” engedélyezte a protestánsok számára is a templomépítést, azzal a megkötéssel, hogy az nem lehet a település frekventált helyén, vagy csak olyan belső udvarban, ahol nem kelt feltűnést és nem építhetnek hozzá tornyot. II. Lipót király azonban megszüntette az evangélikusok templomépítésének még fennálló korlátozásait.

 A népesség számának gyarapodásával hamarosan kicsinek bizonyult a Duna áradásaitól gyakran veszélyeztetett épület.

 A hartai evangélikus közösség 1788-ban kapott engedélyt a Tetétlenen birtokos Földváry családtól arra, hogy a földbirtokán lévő Árpád-kori templomrom kőanyagát felhasználója egy szilárd anyagú új templom építéséhez.

A belső berendezés jelentősebb részei: az oltár, a szószék, az orgonaház copfstílusúak. Szószék oltára az oldalbejárattal szemben helyezkedik el. A Jézus feltámadását ábrázoló oltárkép a templom fennállásának 100 éves évfordulójára készült.

 A klasszicizáló későbarokk stílusú evangélikus templom, 1791-98 között épült adományokból és rendkívüli adókivetésekből, valamint segélyekből. A hívők önkéntes munkáikkal vettek részt az éveken át tartó építkezésben. A tetétleni köveket a templom aljaiba építették be, falait égetett téglából emelték.
 

A templom méretei az előzőeknek kétszerese: 30,72 m, szélessége 13,44 m, külső falmagassága 11,52 m.

A lakosság számának növekedésével azonban hamarosan ez a templom is kicsinek bizonyult.
Az 1846-os lelkészi jelentés tudósít az alábbiakról: ”vasárnaponként és ünnepnapokon nem férnek el a hívek, sokan nem kapnak ülőhelyet a templomban.”

 A templom felállításának 100. évfordulója alkalmával folytatott külső és belső felújítás során öntöttvasra cserélték a korhadásnak indult fakorlátot, átalakították az oltárt, ekkor kapta a hit, a remény, a szeretet jelképeit, a keresztet, a horgonyt és a szívet.
 Az oltártérbe helyezett vörösmárvány keresztelőmedence helyi hívő adománya. A főbejárat ajtaja fölé helyezték a protestáns vallás gyakorlását segítő uralkodók (II. József, II. Lipót és II. Ferenc) 1798-ban készített emléktábláját. Új kőburkolatokra cserélték a templom padlózatát és kőlépcsőket alakítottak ki. A templom teljes külső és belső festése koronázta a felújítást, úrvacsora edénnyel, gyertyatartókkal és csillárral gazdagodott a gyülekezet. Az 1896-os millenniumi ünnepségek emlékére az evangélikus templom köré hársfákat ültettek. 1911-ben készítette el a budapesti Rieger Ottó orgonaépítő mester az új pneumatikus orgonát.
1922-ben került sor a hívek önkéntes adakozásából, az I. világháborúban elrekvirált harangok pótlására.

A legrégibb, (166 kg-os) 1783-ból való harangja kezdetben a haranglábon szólalt meg. A 42,2 m magas torony 1800-ban épült, a munka befejezését jelentő toronygomb elhelyezésére 1854. augusztus 13-án került sor. 1892-ben kapott új bádogborítást, óráját 2001-ben cserélték ki.


1982-ben épült fel a templom mögött Neuhauser László kecskeméti építész tervei alapján egy új imaház, amelyet dr. Káldy Zoltán püspök szentelt fel. Az imaház a gyülekezet kulturális programjainak is helyet ad.


1934-ben elkészült az egyházi és hitéleti célokra szolgáló evangélikus kultúrház és imaterem. 1966-ban került sor az új parókia építésére. 1987-ben rendezték a templomteret, 1992-ben ismét tatarozták a templomot, 1997-ben felújították a tetőzetét, 2000-ben az orgona generáloztatása valósult meg a hívek révén.

Az egyházi oktatásról

Az első evangélikus lelkészek tanítói feladatokat is elláttak.1784-ig hol evangélikus, hol református iskolamesterek végezték mindkét felekezet oktatási teendőit.
A XIX. század elejére jelentősen nőtt az iskolába járó gyerekek száma. Az 1835-36-ban épült kéttantermes iskola bejárata felett több mint száz éven át a következő felirat állt. „A felvilágosodása népnevelésnek emelé ágostai vall.ev. kis-hartai gyülekezet által Grőb Tamás és Grőb Gáspár kurátórok idejében.”
A két új tanteremben a fiú és a lánygyermekek elkülönítve, a fiúkat rendes-, a lányokat segédtanító oktatta.
A felújított és kibővített épület 2004-től a Hartai Művészeti Alapiskola otthona és a zenei hagyományok ápolása mellett a helyi bútorfestő népművészet oktatását is folytatja.
Az 1867-es kiegyezés után egyre inkább előtérbe került a magyar nyelv tannyelvvé terjesztésének kérdése.

A népességszám növekedéssel és a gazdasági stabilizációval együtt emelkedő oktatási igény miatt, 1872-ben, a lelkészlak kertjében építettek új, kéttantermes iskolát. Ez az ún. Szabó iskola.
A Pest megyei ágostai hitvallású evangélikus esperesség 1882-ik évi jelentéséből: „Kis-Hartán öröm és valóságos élvezet végighallgatni az évi vizsgálatot. Három jeles tanító versenyez az eredményért egymással.
A magyarosodás is kezd utat törni magának. „Kis-Hartán három tanító tanít 354 növedéket…”.
Az 1885-ös jegyzőkönyv is utal a magyar nyelv elterjedésének gondjaira. „Kis-Hartán a solti takarékpénztár a magyar nyelvben legtöbb haladást elért gyermekeknek 5 darab aranyat és könyveket rendelt osztani.”
 

Az 1889-es jegyzőkönyv a magyar nyelvoktatás előrehaladásáról a következőket állapította meg: „Kis –Hartán az első és második osztály vizsgái remekül sikerültek. A Miatyánknak magyar nyelven elmondása is sürgettetik, hasonlóan a számtanból legalább 50-ig , ill. 100-ig terjedő magyar nyelvi elsajátítása. A harmadik és negyedik osztálynak feltűnően talpraesett magyaros vizsgái vannak,…Meghagyatik felelősség terhe alatt, hogy a tanítás minden második napon magyar énekkel és imával kezdődjék meg, s ez a vizsgán bemutattassék.”
Rövid ideig (1907-1913) tanított a gyülekezetet iskolájában az első nő, református férjválasztását ugyanis nem tartotta a munkavégzéssel összeegyeztethetőnek az egyházi vezetés.


A háború éveiben az iskolát és a tanítói lakást kórházként használták, az önkéntes ápolónői teendőket a gyülekezet nőtagjai látták el. 1919-ben a vallás és közoktatásügyi miniszter körrendelete megerősítette az evangélikus iskola (népiskola) köztulajdonba vételét. 1945. szeptemberétől az általános iskola vette át minden gyermekre kötelezően kiterjesztett oktatást. Az 1955-től önálló Zeneiskola 1987-től folytatja a hartai zenei hagyományok gyűjtését és bemutatását. Mára a térség zenei életének központjaként a szomszédos Solt, Solt - Kissolt, Dunatetétlen és Géderlak zenei oktatását is ellátja.