A Templom utca legrégebbi épülete az evangélikus templom. A protestáns vallású Ráday Pál földesúr evangélikus és református németekkel telepítette be hartai birtokát.

Az első evangélikus templomot, a szerződés szerinti engedély értelmében hamarosan felépítette a gyülekezet. Az egyszerű, torony nélküli imaház vályogból készült. A kezdetektől 1728-ig, a reformátusok számára a közös istentisztelet helyszínéül szolgált. Harang hiányában csengettyűvel, illetve kolomppal jelezték a hívőknek az egyházi gyülekezés időpontját.
Bár 1733-34-ben a hívek adományából tatarozták az imaházat, annak falai 1758-ra megrepedeztek, faszerkezete elkorhadt.
 

A földesúrnak az új lakókkal kötött szerződése az együttélésre vonatkozó „ Regulákat Parantsolatokat” is tartalmazott. A földesúr a kor fenyítőeszközeivel küzdött a felekezeti viszálykodás ellen: „6. Aki vallási ügyekben szükségtelen viszályt kelt, fizessen az egyháznak 6 guldent vagy szenvedjen el 100 botütést.”. Szigorú erkölcsi normákat követelt meg: „4. Aki szent vasárnap a kocsmába megy és ott prédikáció előtt iszákoskodik, 1 forintra vagy 30 botütésre büntessék.”. Regulái tiltották a tolvajkodást, a paráznaságot, a verekedést, a rágalmazást, az átkozódást, a vasárnapi és ünnepi munkát. „5. Akit házasságtörésen érnek, vigyék fogságba,…”. Megparancsolta a vasárnapi prédikációk hallgatását, a lelkipásztorok megbecsülését és a vallási engedelmességet.

Az új épület költségeinek az előteremtésére a gyülekezet küldöttei az ország különböző evangélikus küldötteihez fordultak segítségért. Gróf Klobusiczky Ferenc kalocsai érsek építési engedélyével 1759-ben felépült az új, méreteiben a régivel megegyező -7,6*19 m² alapterületű, 2,85 méter belmagasságú, majd 1 m vastag falú- imaház. A torony nélküli épület falai még mindig vályogból és fából készültek. Mellé egy új paplakot is emeltek.
1784-ig Kis-Hartára jártak istentiszteletre a többnyire hartai származású vadkerti német evangélikusok is, ugyanis templomukat 1766-ban az érsek utasítására a katolikusok lerombolták.   

Az 1781-ben kiadott „Türelmi rendelet” engedélyezte a protestánsok számára is a templomépítést, azzal a megkötéssel, hogy az nem lehet a település frekventált helyén, vagy csak olyan belső udvarban, ahol nem kelt feltűnést és nem építhetnek hozzá tornyot. II. Lipót király azonban megszüntette az evangélikusok templomépítésének még fennálló korlátozásait.

 A népesség számának gyarapodásával hamarosan kicsinek bizonyult a Duna áradásaitól gyakran veszélyeztetett épület.

 A hartai evangélikus közösség 1788-ban kapott engedélyt a Tetétlenen birtokos Földváry családtól arra, hogy a földbirtokán lévő Árpád-kori templomrom kőanyagát felhasználója egy szilárd anyagú új templom építéséhez.

A belső berendezés jelentősebb részei: az oltár, a szószék, az orgonaház copfstílusúak. Szószék oltára az oldalbejárattal szemben helyezkedik el. A Jézus feltámadását ábrázoló oltárkép a templom fennállásának 100 éves évfordulójára készült.

 A klasszicizáló későbarokk stílusú evangélikus templom, 1791-98 között épült adományokból és rendkívüli adókivetésekből, valamint segélyekből. A hívők önkéntes munkáikkal vettek részt az éveken át tartó építkezésben. A tetétleni köveket a templom aljaiba építették be, falait égetett téglából emelték.
 

A templom méretei az előzőeknek kétszerese: 30,72 m, szélessége 13,44 m, külső falmagassága 11,52 m.

A lakosság számának növekedésével azonban hamarosan ez a templom is kicsinek bizonyult.
Az 1846-os lelkészi jelentés tudósít az alábbiakról: ”vasárnaponként és ünnepnapokon nem férnek el a hívek, sokan nem kapnak ülőhelyet a templomban.”

 A templom felállításának 100. évfordulója alkalmával folytatott külső és belső felújítás során öntöttvasra cserélték a korhadásnak indult fakorlátot, átalakították az oltárt, ekkor kapta a hit, a remény, a szeretet jelképeit, a keresztet, a horgonyt és a szívet.
 Az oltártérbe helyezett vörösmárvány keresztelőmedence helyi hívő adománya. A főbejárat ajtaja fölé helyezték a protestáns vallás gyakorlását segítő uralkodók (II. József, II. Lipót és II. Ferenc) 1798-ban készített emléktábláját. Új kőburkolatokra cserélték a templom padlózatát és kőlépcsőket alakítottak ki. A templom teljes külső és belső festése koronázta a felújítást, úrvacsora edénnyel, gyertyatartókkal és csillárral gazdagodott a gyülekezet. Az 1896-os millenniumi ünnepségek emlékére az evangélikus templom köré hársfákat ültettek. 1911-ben készítette el a budapesti Rieger Ottó orgonaépítő mester az új pneumatikus orgonát.
1922-ben került sor a hívek önkéntes adakozásából, az I. világháborúban elrekvirált harangok pótlására.

A legrégibb, (166 kg-os) 1783-ból való harangja kezdetben a haranglábon szólalt meg. A 42,2 m magas torony 1800-ban épült, a munka befejezését jelentő toronygomb elhelyezésére 1854. augusztus 13-án került sor. 1892-ben kapott új bádogborítást, óráját 2001-ben cserélték ki.

1982-ben épült fel a templom mögött Neuhauser László kecskeméti építész tervei alapján egy új imaház, amelyet dr. Káldy Zoltán püspök szentelt fel. Az imaház a gyülekezet kulturális programjainak is helyet ad.

1934-ben elkészült az egyházi és hitéleti célokra szolgáló evangélikus kultúrház és imaterem. 1966-ban került sor az új parókia építésére. 1987-ben rendezték a templomteret, 1992-ben ismét tatarozták a templomot, 1997-ben felújították a tetőzetét, 2000-ben az orgona generáloztatása valósult meg a hívek révén.

Az egyházi oktatásról

Az első evangélikus lelkészek tanítói feladatokat is elláttak.1784-ig hol evangélikus, hol református iskolamesterek végezték mindkét felekezet oktatási teendőit.
A XIX. század elejére jelentősen nőtt az iskolába járó gyerekek száma. Az 1835-36-ban épült kéttantermes iskola bejárata felett több mint száz éven át a következő felirat állt. „A felvilágosodása népnevelésnek emelé ágostai vall.ev. kis-hartai gyülekezet által Grőb Tamás és Grőb Gáspár kurátórok idejében.”
A két új tanteremben a fiú és a lánygyermekek elkülönítve, a fiúkat rendes-, a lányokat segédtanító oktatta.
A felújított és kibővített épület 2004-től a Hartai Művészeti Alapiskola otthona és a zenei hagyományok ápolása mellett a helyi bútorfestő népművészet oktatását is folytatja.
Az 1867-es kiegyezés után egyre inkább előtérbe került a magyar nyelv tannyelvvé terjesztésének kérdése.

A népességszám növekedéssel és a gazdasági stabilizációval együtt emelkedő oktatási igény miatt, 1872-ben, a lelkészlak kertjében építettek új, kéttantermes iskolát. Ez az ún. Szabó iskola.
A Pest megyei ágostai hitvallású evangélikus esperesség 1882-ik évi jelentéséből: „Kis-Hartán öröm és valóságos élvezet végighallgatni az évi vizsgálatot. Három jeles tanító versenyez az eredményért egymással.
A magyarosodás is kezd utat törni magának. „Kis-Hartán három tanító tanít 354 növedéket…”.
Az 1885-ös jegyzőkönyv is utal a magyar nyelv elterjedésének gondjaira. „Kis-Hartán a solti takarékpénztár a magyar nyelvben legtöbb haladást elért gyermekeknek 5 darab aranyat és könyveket rendelt osztani.”
 

Az 1889-es jegyzőkönyv a magyar nyelvoktatás előrehaladásáról a következőket állapította meg: „Kis –Hartán az első és második osztály vizsgái remekül sikerültek. A Miatyánknak magyar nyelven elmondása is sürgettetik, hasonlóan a számtanból legalább 50-ig , ill. 100-ig terjedő magyar nyelvi elsajátítása. A harmadik és negyedik osztálynak feltűnően talpraesett magyaros vizsgái vannak,…Meghagyatik felelősség terhe alatt, hogy a tanítás minden második napon magyar énekkel és imával kezdődjék meg, s ez a vizsgán bemutattassék.”
Rövid ideig (1907-1913) tanított a gyülekezetet iskolájában az első nő, református férjválasztását ugyanis nem tartotta a munkavégzéssel összeegyeztethetőnek az egyházi vezetés.

A háború éveiben az iskolát és a tanítói lakást kórházként használták, az önkéntes ápolónői teendőket a gyülekezet nőtagjai látták el. 1919-ben a vallás és közoktatásügyi miniszter körrendelete megerősítette az evangélikus iskola (népiskola) köztulajdonba vételét. 1945. szeptemberétől az általános iskola vette át minden gyermekre kötelezően kiterjesztett oktatást. Az 1955-től önálló Zeneiskola 1987-től folytatja a hartai zenei hagyományok gyűjtését és bemutatását. Mára a térség zenei életének központjaként a szomszédos Solt, Solt - Kissolt, Dunatetétlen és Géderlak zenei oktatását is ellátja.