A települési kapcsolatok segítik a hartai hagyományok ápolását és továbbélésének lehetőségeit. 1976-ban kezdődött a kapcsolat az őshaza népeivel. Az Ulmi Dunabarátok családi és baráti kapcsolataiból az ezredfordulóra községi együttműködés alakult ki. 1984-ben a Hartai Hagyományőrző Német Nemzetiségi Táncegyüttes szerepelt a gerlingeni svábbálon, a kapcsolatot azóta is ápolják. Az 1999 óta megrendezésre kerülő alkotó- és táncos-táborokon a lossburgi gyermek- és felnőtt tánccsoport tagjai is részt vesznek. 
 

Élénk a kapcsolat a Hartai Művészeti Alapiskola és a lossburgi Musikschule Oberes Kinzigtal között, melynek leghatásosabb példái a közös fellépések úgy Hartán, mint Lossburgban. A német testvérváros anyagiakban is rendszeresen támogatja a Hartai Zenekultúráért Alapítványt. 

A három (Harta, Lossburg és Muldenhammer) partnertelepülés együttműködését jól példázza a labdarúgásban kialakított élénk sportkapcsolat és a rendszeresen megrendezésre kerülő torna, a „Feicht András Emlékverseny”.
 

Anse

Franciaország közép-keleti részén, a Francia-középhegység belsejében, Lyontól északra fekvő község.  A Massif Centrál (Francia Középhegység) az ország területének mintegy hatodát foglalja el. Hullámos felszínű, eltönkösödött rög. Az Alpok felgyűrődésével észak-déli törésekkel feldarabolódott és megemelkedett. A törések mentén lezajló vulkánkitörések kúpokat hoztak létre. Keleti vonulatai meredek oldallal szakadnak a Rohne völgyére. Nyugat felé lankás hegyoldalak terpeszkednek.

Délre tartó folyói a juhra mészkőben járhatatlan szurdokokat alakítottak ki, s köztük karsztos fennsíkok meredeznek. Barlangjaik őrzik a történelem előtti idők híres falrajzait. Központi tömegében a vulkanizmus nyomaiként gyógyforrások fakadnak. Legnagyobb magasságát a Mont Doré 1858 méteres csúcsában éri el. Az ország vízellátásának legfőbb bázisa, évi 1000 mm-es csapadékkal táplálja a belőle eredő patakokat és folyókat.
Földje sovány, legfeljebb állattenyésztésre alkalmas. A Loire és a Saone közötti lankák híres bortermelő területek.

A Saone a Rhone folyóba torkollik a hegység belsejében. A torkolatnál épült Lyon városa. Rhone departmennek és Lyon járásnak is a székhelye. Tőle északra terül el a Saone medence, amelynek központja Burgundia ősi fővárosa Dijon.
Anse falu Lyontól északra 25 km-re, a Saone völgyében fekszik. Elérhető az E15-ös autópályán és a 6-os autóúton. Közelében, festői környezetben kialakított kempingek találhatók: északra 5 km-re Ville France sur Saone mellett és az autópálya túloldalán mintegy 5 km-re Trevoux-nál.
A kis falu házai a L’ Azergues patak partján és a lankás domboldalon állnak. Az új építésű házak és a templom a XX. század végi gazdasági megerősödésre utalnak. Szép környezetben helyezték el a ’mamák’ otthonát és az új futballpályát. Érdekessége a modern szerelvényekből álló kisvasút, amellyel hosszan a patak mentén haladva, majd északra fordulva elérhetjük a szabadidőparkot és a Saone partján kialakított természetvédelmi területet. A vonat áthalad a patak szépívű hídja alatt. 1972-ben építették a sétautazást szolgáló nyitott tetejű turistavasutat.

A völgyre tekintő domboldalakon folyó szőlőtermesztés kitűnő borok –Chardonay, száraz fehér Macon és rose- alapanyagát adja. 

Közelében, a Saone jobb partján északi irányban fekszik Macon, a vízisportok kedvelőinek központja. A kiszélesedő folyó az evezős, a kajak- és kenuversenyek megrendezésének helyszíne is.

      A hartai Egyesületi Ház udvarán –a ház avatása alkalmából- 1994-ben ültetett nyírfák jelzik Bács-Kiskun megye –Hart-Lossburg-Hammerbrücke-Anse élő kapcsolatát. Emléktábla jelöli azt a nyírfát, amelyet a néhai ansei polgármester, Jean-Pierre Pinault Úr ültetett.

Honlapoldala: http://mairie-anse.fr/

Lossburg

A községi és a hartai vezetés 1990-ben találkozott először. A közigazgatási kapcsolatfelvételt hamarosan a kulturális-, majd a sportegyesület találkozása is követte. A gyermekek csereüdültetésben vettek részt, a munkások szakmai tapasztalatszerzés érdekében munkavállalási engedélyt kaptak.
A szoros kapcsolat fennmaradását segítik az ősök eredetében és népi kultúrájában, valamint viselkedésükben felfedezhető közös vonások.
Lossburg, Németország Baden-Würtenberg tartományában, a Kinzig folyó völgyében fekszik.

A mai „Kinzigtal” hangulatos fekvésű települései festői képet nyújtanak. A táj az idegenforgalom számára sokoldalú kínálatot nyújt. Megtalálhatók itt az információkra igényesek, a pihenésre, a gyalog- és kerékpár-, lovas vagy vízitúrázásra vágyók, a történelmi romantika vagy a természet szerelmeseinek igényét kielégítő szórakozási lehetőségek. A téli sportot kedvelők is gyakran keresik fel a sífutásra alkalmas terepet. Egész éven át gazdag rendezvénysorozat szórakoztatja a helybelieket és a vendégeket egyaránt.

A néphagyományok felélesztése és az újabb lehetőségeket is alkalmazó kulturális rendezvények nagy tömegeket vonzanak.

A táj képe:

Baden-Wüttenberg, és a tőlük keletre elterülő Hessen vidékének nagyobb részét a Rajna, a Neckar és a Duna völgye által közrefogott Feketeerdő középhegysége foglalja el.

A hegyvidék nyugat felé meredeken, északi és keleti oldalán szelíd lejtőkkel ereszkedik a folyóvölgyekre. A déli kristályos kőzetekből álló vonulatai magasabbak, szűk völgyei déli irányban nyitottak. Tavai a jégkorszak maradványai. Nyugati határa a közel 30 km széles Közép-Rajnai síkság beszakadás által keletkezett árka, amelyet a Rajna és mellékfolyóinak a hordaléka töltött fel. A talaj felső rétegét lösz alkotja. Wüttemberg dombos vidéke a Feketeerdőtől keletre, a Dél-német fennsíkon terül el. A Neckar, a Kocher, a Jagst és a Tauber folyók völgyei termékeny síkságok.

A keletre emelkedő Sváb Alb dombvidéke, a Sváb-bajor medence jurakori rétegeinek a pereme, a Neckar és a Duna vízválasztója. Számos mély völgy teszi festőivé. A Neckar felé meredeken esik le, a Duna felé szelíden lejt. A magányos mészkőkúpjain híres, a térségben uralkodó német családok (Hohenstaufen, Hohenzollern) egykori várainak maradványai nyújtanak érdekes látványt.
A hegyvonulatok mészkőrétegei cseppkőben gazdag barlangokat rejtenek. Az északnyugati lejtőkön szőlők és gyümölcsösök települtek, a kopár és zord, hűvösebb éghajlatú Rauhe Alb lejtőin rozs, kukorica, zab és burgonya terem.
A Sváb-bajor medence a Felső-Rajna völgyétől keletre, a Bajorerdőig terjed. A medence triász és jurakori rétegei lépcsős felszínt képeznek. Ezeket erdőknek és teraszoknak nevezik. A Dunától délre az Alpok glaciális törmelékei és a végmorénák sora különleges vízhálózatot alakított ki.

Történeti visszapillantás

Krisztus utáni századokban az alemannok germán törzse lakta a Felső-Majna vidékét. Harciasságukat és katonai erejüket bizonyítja, hogy 253-ban a római limesen túl, Milánóig pusztítottak. Julianus császár 357-ben elfoglalta és elvette tőlük Elzászt, amit csak száz év múlva sikerült visszafoglalniuk. 496-500-ban Clodvig frank király hódította meg az alemannok földjének nyugati részét, majd a keleti gót birodalom bukása, -Theodorich királyuk halála- után, az egész terület Nagy Károly frank uralma alá került.

A X. században Alemannia külön hercegséggé alakult, majd 1096-ban a Staufen és a Zahringen hercegi családok birtokában kettévált, a Staufenek birtoka lett Alemannia, a Zahringeneké a keletebbi sváb hercegség. A területi elhatárolódást az alemann és sváb nyelvjárás lekülönülése követte.
Baden-Wüttemberg tartomány a történelem során, évszázadokon át nem alkotott egy egységet, területe több uralkodóhoz tartozott.

Baden, mint XIX. századi nagyhercegség a Rajnától keletre, Hessen, Pfalz, Wüttemberg és Hohenzollern között feküdt.
Ősi germán népei az alemannok voltak. A középkori német császárság megalakulása óta az alemann- (vagy sváb) és a Zharingeni család vitt jelentő szerepet. A család leszármazottai, a Hermannok uralkodtak a középkoron át. IV. Rudolf 1361-ben egyesítette a családi birtokokat és hercegnek (Fürst) címezte magát. 1527-ben örökösödés révén ismét a két Felső- és Alsó Baden őrgrófságra oszlott szét. 
A XVI. Századi vallási különbségek következtében fellépő erőszakosságok itt jelentkeztek. A baden-baden-i ág alapítója, III. Bernát, népével együtt áttért a protestáns hitre. Utóda a katolikus hiten nevelkedett II. Fülöp elűzte a protestáns tisztviselőket. Az őt követő Fortunátus Edward is a protestánsokat üldözte. Fia 1627-től kapta meg az apai őrgrófságot, és ismét engedélyezte a katolikus vallás gyakorlását. Badenbe jezsuitákat telepített és rájuk bízta az ellenreformáció megvalósítását. Az itt élők sorsát nehezítette a nagy anyagi és személyi pusztításokkal járó 30 éves háború. Az unoka Lajos Vilmos (1677-1707) uralkodása idején XIV. Lajos francia király rablóhadaitól, azt követően Lajos György (1707-1761) alatt a birtokszerzési harcoktól szenvedtek az itt lakók. Ágost Györggyel 1771-ben kihalt a badeni ág, a grófság a durlachiak birtokába ment át.
A badeni-durlachi ág alapítóját, Ernőt, fia, II. Károly követte, aki 1555-ben áttért a protestáns hitre. Az ő György nevű fia (1573-1638) egyesítette a dularchi őrgrófságot, majd 1662-ben lemondott fia, II. Frigyes javára és buzgó protestánsként harcolt a Tilly király mellett, ám vereségett szenvedett és Genfbe menekült. A győztes Tilly katonái azonban elpusztították a grófságot.
VII. Frigyes idején, az 1677-1700 között folyó rablóhadjáratok a lakosság háromnegyed részét kiirtották, javaikat elpusztították. 
A pusztulás mértékére utal a feljegyzés, miszerint, az 1697-ben visszatérő őrgróf nem talált magának lakható kastélyt. 

A spanyol örökösödési háború vérengzései miatt folytatódott a nép nyomora, az őrgróf ismét elmenekült. Fia II. Károly Vilmos a kormány székhelyét az általa alapított Karlsruheba tette át. Unokája Károly Frigyes (1738-1811) alatt végre békés gazdálkodás folyhatott, a nép viszonylagos jólétben élt.
A század végén ismét a franciák hódították meg a területet, de Károly Frigyes I. Sándor cár rokoni segítségével az 1803-as birodalmi béke értelmében kárpótlással együtt visszakapta, és elnyerte a választófejedelmi méltóságot. Katonai segítséget nyújtott Napóleonnak, amiért újabb területekhez jutott. 1806-ban feleségül vette Napóleon nevelt lányát, és újabb grófságot és lovagi birtokot nyert, a császár engedélyével nagyhercegséggé emelte Badent, amelyhez hozzátartozott Pfalz is. A 65 évig uralkodó nagyherceget unokája Károly Lajos követte a birodalom élén, aki a lipcsei csata (1813) után a Napóleon elleni szövetségbe, majd az 1815-ös bécsi kongresszuson a német szövetségbe lépett. Második feleségétől származó fiai a Hochburgi hercegek örökölték a trónt. A nagyhercegség a XIX. században szövetségre lépett Poroszországgal és az Észak-német szövetséggel. 
Napjainkban Németország jelentős ipari térsége. Gép-és faipari, valamint a sörgyártás nagy hírű városai Mannheim, Karlsruhe, Freiburg, Heidelberg, Durlach, Offenburg, Rastatt és Konstanz. Kiemelkedő hírű és szépségű fürdővárosa Baden-Baden.

Wüttenberg

1803-ig Wüttenberg, régen Wirtemberg. A középkorban, a Német-római Birodalomhoz tartozó szabad állam. 1918-ig királyság volt Bajorország, Baden, Hohenzollern hercegségek és Svájc közötti tartomány. 
Területe 84-ben került a rómaiak kezére. A III. században az alemannok foglalták el, őket a frankok győzték le, azt követően a XIII. századig a sváb hercegséghez tartozott, Württemberg grófjainak ősatyja a Rottemberg várában székelő Konrád egyre nagyobb birtokra és hatalomra tett szert. Az 1495-ben hercegséggé lett országot, a sváb szövetség 1519-ben eladta Ausztriának. Ulrich herceg 1534-ben visszafoglalta és elterjesztette a reformációt. A harmincéves háború pusztításai, majd az azt követő birtokharcok nyomán tönkrement a sokat szenvedett ország.
1737-et követően indult meg a regenerálódás, majd a gazdasági megerősödés. I. Frigyes (1797-1816) előbb választói hatalmat nyert, majd a rajnai szövetséghez csatlakozva 1806-ban királynak kiáltotta ki magát. A XIX. század második felében Poroszország szövetségeseként lépett fel. II. Vilmos az 1918-as forradalom miatt lemondott a trónról és a Wüttemberg hercege címet vette fel. 
Ipari központjai nagyvárosokká fejlődtek: Stuttgart, Friedrichstal, Reutlingen, Ulm, Heilbronn, Göppingen, Rottweil és Ludwigsburg (az orgonakészítés központja). Területének csaknem fele –a hegyvidék kivételével termékeny- szántóföld. Gabonaféléket, ipari növényeket és szőlőt termesztenek.
 

A keleti részét a Sváb-bajor medence nyugati része és a Sváb-Alb eltérő morfológiai adottságai teszik változatossá. A Sváb hercegség a Vogézektől a Leich folyóig terjedt.
Ősi lakói az alemann törzshöz tartoztak, akik 496 után frank uralom alá kerültek. A német Karolingok kihalása után nyert önállóságot. 919-1080 között különböző hercegi családok, azt követően a Hochenstaufok uralma alatt állt. A család kihalása után a hercegség kisebb területekre bomlott, és a neve is megszűnt. Elzászt a Habsburg család szerezte meg, a déli hegyes vidéken a svájci kantonok alakultak ki. A terület legnagyobb részén a Württemberg grófok, Badenben a Zahringen grófokuralkodtak. Számos kisebb fejedelemség (Hohenzollern), püspökség (Augsburg) és birodalmi város jött létre.
 

A Pforchein –Freundenstadt- Freiburg vonalat érintő 294-es főút mentén, vasúton Entingen –Freundenstadt- Hausach vonalon érhető el.
A Feketeerdő keleti peremén, a Rajnába ömlő Kinzig és Neckar folyó közötti dombvidék faluja. A körzet központjához Freundenstadthoz 7 km-re, a Kinzingtal idegenforgalmi térség keleti határát jelentő út mentén fekszik. A lossburgi hágó a középső Feketeerdőnek a legalacsonyabb, mintegy 665 méter magas része, rajta keresztül halad a Freundenstadt és Schramberg közötti út és vasút. A Kinzingtal –vasutat 1886-ban nyitották meg. Területileg teljesen összeépült az 1938-ban hozzácsatolt Rodttal.
Közigazgatásilag hozzátartozik 1971 óta Sternek, valamint 1974 óta Lombach, Schömberg, Wittendorf és Huszonnégyudvar. Lakóinak száma 6700.
Lossburg helyneve –mint azt a még fennmaradt vármaradványai is igazolják-, a népi emlékezet szerint „Schlossbuckel”- re vezethető vissza. Az alapfal maradványait 1975-ben feltárták, ám a megőrzése érdekében lefedték és visszatemették.
A helynév első írásos említése Karintiai Szent Pál archivumának egy oklevélben, 1282-ben fordult elő. Jelentőségére utal, hogy a dokumentumok szerint Geroldseck urai még 1301 előtt kísérletet tettek várossá nyilvánítására, vásártartási joga azonban évszázadokra fennmaradt. 
1252 után került át a birtok a Geroldsecker uradalomhoz. Az általuk 1252 és 1272 között építtetett vár körtoronyának. A szájhagyomány szerint, a lakóvár kastélykápolnája még 1493-ban állt, a következő századra már csak romja maradt. 
Miután a lossburgi Geroldseck vonal feltehetőleg 1468 után kihalt, a helységet Lombachhal Wirtemberggel és Scömberggel együtt elzálogosították. 1501 után Lossburg a Lombachot, Schömberget és Wittendorfot is magába foglaló hatalmas uralomhoz tartozott. A gazdasági fejlődés időszakából a régi templomai maradtak fenn, építési stílusuk és díszítésük az elmúlt korok atmoszféráját tolmácsolja.
Lossburgban napjainkig fennmaradt az ősi zenei kultúra, a fúvós hangszerek ismerete ma is általános. Zenekaruk a programok állandó szereplője.

A mai virágokba öltözött falu „a boldogságot nyújtó klimatikus gyógyhely”. A tiszta levegő, az erdei séta nyugalma és a zavartalan horgászás felfrissít. A hegyvidék kellemes sétaútjai, játékparkjai, szabadtéri- és fedett fürdőmedencéi csábítják az élményre és kikapcsolódásra vágyókat.
Partnerkapcsolata régi keletű a francia Anse községgel. Népeik közös történelmi múltja is erősíti az együttműködést.

A 20 éves baráti kapcsolat emlékére Lossburg és a falu polgármesterei 1989. május 13-án Anseban egy kősziklára márvány emléktáblákat helyeztek. Az ünnepélyes avatás zenei programját a helyi zenekar szolgáltatta.

honlapoldala: www.lossburg.de

Hammerbrücke

A német Szászország területén, az ország délkeleti részén, Vogtland tartományban, a cseh határ közelében található község. A cseh-német határon átvezető E49-es útról, a 283-as útra letérve, a róla elágazó, Klingenthal és Auerbach városok közötti út mentén érhető el Hammerbrücke, mely Muldenhammer település részét képezi már.

A nagy történelmi múlttal is rendelkező vidék neve Vogtland. Viszonylag kis terjedésű, de természeti szépségeit tekintve igen gazdag területe ék alakban helyezkedik el Türingia keleti része, a Fichtel- és az Érchegység között. Legészakibb városa Gera, székhelye Plauen. Változatos vidék, domborzati formáinak a szintkülönbsége meghaladja a 700 métert is. Déli hegyvonultait észak felé nyitott, mély fekvésű völgyek tagolják. Felső-Vogtland vidéke napjainkban gyógyfürdőiről nevezetes. 
Kelet-Vogtland domborzatát és gazdasági, valamint kulturális hagyományait tekintve is két jól elkülönült tájból áll. a mélyebben fekvő, a Göltzsch és a Trieb folyók völgyében elhelyezkedő, városokkal sűrűn benépesült vidék hangulatos települése Hammerbrücke.
A tőle délre fekvő Schönek, a fúvós hangszerek és a húrok gyártásának ősi helye. Közelében eredő Trieb és a szomszédos Muldenbergtől északra kezdődő Göltzsch folyók a felszíni kőzeteket megbontva gyakran mély, meredek szurdokkal törnek utat maguknak. Helyenként kiszélesedő völgyszakaszaiban sűrűn lakott városok helyezkednek el. A délkeleti részre kiterjedő hegyes Archberggebiet településeit az ősi foglalkozásról, a hangszerkészítésről Musik-winkelnek (Zenesaroknak) nevezik. Központja Klingenthal, a fúvós hangszerek gyártásának leghíresebb városa.
Az ősi művészi tevékenység tulajdonképpen Hammerbrückétől délre, Markneukirchenfelől terjedt el.
Votgland gazadag látnivalói közül megemlíthetjük a régi épületeket, városházákat és templomokat, különleges kastélyokat és romantikus várromokat, érdekes hidakat, kilátótornyokat, bizarr sziklaalakzatokat és szurdokvölgyeket, zeneszerszámok gyűjteményeit és a helyi népszokások sajátosságait.
A jól csengő üdülőkörzet szép fekvésű községe Hammerbrücke.
„Wer recht in Freuden wandern will.” azaz „Annak van igaza, aki a vándorlásban örömöt lel.” Hangzik jelmondatuk.
   

Tiszta levegőjű, 600-838 méter tengerszint feletti magasságban fekvő dombvidéke és erdősségei kedvező körülményeket jelentenek a kellemes pihenéshez. A szabadidő eltöltéséhez változatos lehetőségeit kínálja. „Élményszerzés és sportolás az egész család számára.”
A középhegység természetvédelmi területének sétaútjain turistajelzések segítik a tájékozódást. Barangolhatunk elhagyott folyómederben és a régi agyagbánya úton. A Riß vízesés és a Rádiumforrás is kedvelt úti célok. A mintegy 300 km2-es Nemzeti Park a természet gyöngyszeme. Botanikai különlegességeit egyes ritka ősi növényfajok és kihalófélben lévő, veszélyeztetett életterű állatfajok jelentik. 
A helyiek sportolását az 1992-ben átadott, mindenféle iskolai és szabadidősport követelményeinek megfelelő, modern felszereltségű sportcsarnok teszi lehetővé.

honlapoldala: www.muldenhammer.com/gemeinde.html