Miklapuszta
Harta Nagy-ér és az 53-as műút közötti területén, a dunapataji határba is átnyúlva fekszik Miklapuszta. 993-ban Tájvédelmi Körzetként országos védettséget kapott, 1996-ban lett a Kiskunsági Nemzeti Park része. A védett terület kiterjedése 6241 hektár. A jelenleg védelmet élvező szikesek főleg a Duna szabályozasa után alakultak ki, mivel a talajvíz mozgása megváltozott. Az erősen szikes – nyáron a sókiválástól vakítóan fehér, alacsony fekvésű térszintek között magasabb felszíneket, úgynevezett padkákat találunk. A Kiskunsági Nemzeti Parknak ez az egysége geomorfológiai képződményein (pl. az akár 1-2 m magas szikpadkákon) és állatvilágán kívül növényzetében is kiemelkedő értékeket képvisel. Vegetációja a mozaikos szikes területekre általában jellemző változatos mintázatot mutatja, de sok olyan egyéni jellemvonással rendelkezik, amely nemcsak hazánkban, de európai léptékben is egyedülállóvá teszi. nagyon gazdag a madárvilága is: A hangos madárcsapatok mellett két, nehezen megfigyelhető madár az ugartyúk és a széki lile jelenléte adja meg a puszta igazi madártani értékét. Ma már mindkét faj igen ritka, nemcsak Magyarországon, de egész Európában! (www.knp.hu)
A XIX. század közepén a Kuksos-domb körüli nagy szikpadkán sziksógyűjtés folyt, amire a II. Katonai Felmérés térképén a "Széksó (Soda) Fabrik" elnevezés utal. A nádaratás valószínűleg a múltban is jelentős szerepet játszott, de manapság is számolni kell vele.
A legeltetés intenzitását jelzi az itatókutak sűrűsége. A korabeli katonai felmérések tanúsága szerint a kutak nagyobb számban voltak jelen a mai védett terület határain belül a XIX. században, mint jelenleg. Az 1859-ben készült térképen ebben a térségben még 15 kutat ábrázoltak, míg ma már csak hetet találunk a területen. Mindebből – és más forrásokból – azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a miklapusztai legelőkön egykor jóval nagyobb állatállomány legelt, mint manapság (Horváth 2007).
Mivel a terület jelentős része az Állampusztai Rabgazdaság része, és a Csornapusztai lőtér védőzónájába esik kizárólag szakvezetővel látogatható.
külterületi gémeskút - nagy számú gémeskút, itató jellemezte egykor a határt, főleg a legeltetéssel hasznosított miklapusztai, nagykékesi, szentkirályi részeken. Ma közülük egy áll még Miklapusztán.
A 45/2006. (XII.8.) KvVM rendelet szerint számos Különleges madárvédelmi terület és Kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület van Hartán.
A tájértékek pusztulása erősen összefügg a hagyományos legeltetés megszűnésével.