Fél Edit néprajzkutató 1935-ben így írt a településről: ,,Harta magyar faluk által közrefogott kis nyelvsziget, mely szorosabb összeköttetést semmiféle németajkú lakossággal nem tartott és nem is tart fenn.”(Fél 1935,1).

1931-ben a település határát 5413-an lakják, a korábban itt élő szlovák és cigány lakosságra dűlőnevek utalnak (pl. Tsigajnrəhivl). A magyarokról Fél Edit azt írja: ,,A település (1723) óta is csupán elvétve kerül be egy-egy a faluba beházasodás útján. Mind az elsők, mind a későbbiek a legrövidebb idő alatt elnémetesedtek, nemcsak nyelvükben, de nevükben is.” (Fél 1935, 5). Ahogy Fél Edit sommásan konstatálja: ,,A tárgyi világ magyar a hartai németeknél – a szokásviláguk, a belső életük azonban megmaradt németnek” (Fél 1935, 127). A több mint kétszáz éve Hartán letelepedő németség számára nem volt soha kérdés, hogy hazájának Magyarországot tekintse, de nemzetiségi identitása igazán a két világháború közötti időszakban ingott meg először.

Polster Gyula Józsefet, a helyi kántortanító fiát 1931-ben választják meg evangélikus lelkésznek. Édesapjával együtt 1934-ben magyarosítja nevét Palotayra. A településen visszonylag hamar megjelennek a németesítő törekvések, melyek egy idő után a Volksbundba szerveződnek – és ezzel szemben bontakozik ki Palotay vezetésével a helyi MOVE irredenta mozgalom. Nem kis részt vállal a magyarizációban a magyarnyelvű színjátszás, szüreti bálok szervezésével. Tevékenységének köszönhetően adják át 1940-ben az új evangélikus kultúrházat.

1941-ben a faluban a népszámlálást a helyi tanítók, tisztviselők végezték. Az összezavart emberek egy része nemzetiségét és anyanyelvét is németnek vallotta, mások nemzetiségükként a magyart, anyanyelvükként a németet jelölték meg. Nagyon kevesen, de voltak, akiknél a nemzetiség és az anyanyelv megjelölésénél is a magyar szerepelt[1].Harta változatos sorstörténetében a második világháború vége szomorú változásokat hozott:

 

A névjegyzékre vétel indokai között szerepel

 

 

 

A kitelepítés és lakosságcsere során 287 németajkú családot telepítettek ki, és 243  magyar családot telepítettek be a községbe. A Hartára került magyar nyelvű népesség főként a Felvidék falvaiból származtak: Nyírágó, Alsószeli, Csölösztő, Diószeg, Garamlök, Garammikola, Gútor, Kálna, Kisbalog, Kisfödémes, Kismácséd, Kispeszek, Kisújfalu, Léva, Losonc, Máriakálma, Nagybalog, Nagycsalló, Nagyfödémes, Nagymácséd,  Nagypeszek, Nyír, Osgyán, Pádár, Rimaszombat, Somorja, Taksony, Tejfalu. „…mi bizony a disznóólat is magunkkal hoztuk. De hét évig nem raktuk össze: mindig abban bíztunk, egyszer csak kiderül: hazamehetünk.” (Barta 1999, 56).

Az együttélés nehéz kezdete után a közös sorsban való megbékélés és sikeres munkálkodás alapozta meg Harta modernizációs fejlődését.

,,Már a második vagy a harmadik vasárnap a bálon, a Dunaparton, ahol a rezesbanda játszott, ott már összeismerkedtünk a fiúkkal, és kezdtük felkérni a hartai lányokat. És a hartai fiúk felkérték a mi lányainkat.” (Barta 1999, 157).

,,A fiatalok új vérkeringést hoztak. Új szokások csíráztak és a régiek elhaltak… de mert a gyökerek mélyek, ekkor az őslakók és az új telepesek között folyt a harc. Őslakó nem adta a lányát, fiát felvidékihez…A mi fiúnk volt az első a faluban, negyvennyolcban délvidéki lányt vett feleségül. Zúgott az egész falu, a lány szülei is ellenezték, és mondhatom, a feleségemtől is volt hallgatnivaló. A fiatalok nem törődtek vele. A lány megszökött hazulról, a fiam utána, és megtartották az esküvőt. …Most már boldogok…” (Barta 1999, 41-42).

Természetesen nem volt minden egyszerű. Az idetelepültek több, mint fele római katolikus hitvallású volt, így az eddig döntően protestáns település összetétele megváltozott. A Felvidékről érkező katolikusok a magukkal hozott vallási szokásokat is tovább gyakorolták. A katolikus legények és férfiak ’Kalotegyleteket’, a lányok a Szűz Mária kultusz jegyében ’Máriás lányok’-nak nevezett vallási csoportot alkottak.

A településen szerveződő termelőszövetkezeteknél döntő volt, hogy betelepült vagy őslakos – e szerint szerveződtek (Bercsényi 1983, 146) …Majd később két nagyobb gazdasági szövetkezetté egyesültek, vegyesen.

1963-ban Hartán 41 házasságot kötöttek, közülük 18 ,,vegyes” házasság volt (Barta 1999, 42).

A német kisebbség nemzetiségi és anyanyelvi országos eloszlása a közelmúltban[5]

 

 

A város, község hivatalos és nemzetiségi neve               Harta / Hartau